2. rész ~Liam és Louis~

"Meg kell védenem magamtól azt, akit szeretek! Bár nehéz lesz, de megcsinálom .. érte!" - Louis Tomlinson.
 








Miután rendesen kifárasztottam Lilit, intettem neki, hogy most már ideje lenne menni. Nagy nehezen elindult kiscicám. Kellemes tavaszi időjárás volt. Melegen sütött a nap, felhő sehol. A szél is néha végigfutott a mezőn, de csak ruhám meglibbentésére volt elég. Először Liammel találkozok, de ma sietnie kell haza a kutyájához, Lokihoz. Nagyon aranyos állat. Mindig átjön hozzám egy kis simogatásért. Hátranéztem kiscicámra. Alig bír jönni, annyira elfáradt a nagy játékban.

- Gyere Lili, viszlek a karomban. -mosolyogtam kiscicámra, aki futva jött oda hozzám, utolsó erőfoszlányaiból. Felkaptam kis rosszcsontomat. Mindjárt ott vagyunk Liamnél. Már látom a falat. Igaz, ez a fal láthatatlan, mégis lehet látni. Olyan, mintha egy óriási buborékban tartana Isten. A fal a szivárvány minden színében csillog, akár egy szappanbuborék. Gyönyörű, mégis masszív és gonosz dolog.
- Szia, Alex! Végre megjöttetek. -hallottam Liam hangját nem messze tőlünk. Odasiettem a falhoz, ahol Liam ült a földön. Nagyon rendes ahhoz képest, hogy vámpír.
- Szia! -tettem rá kezem az övére .. vagyis a falra, ahova ő is tette. -Nem kellett volna ilyen korán kijönnöd! -mosolyogtam a fiúra. Lili átfutott, és már a fiú ölében is volt. Imád minden szomszédomat .. kivéve azt a furcsa srácot, Louist, aki ..
- Na és mit csinálsz ma késő este? -kérdezte vigyorogva Liam megzavarva a gondolatmenetem.
- Az egyik szomszédommal találkozok, a csillagokat nézzük. -néztem Liamre. Ő lehajtotta fejét és halványan elpirult.
- Valami baj van? -kérdeztem kezem újra a falra tapasztva.  -Mondd el nyugodtan, hiszen barátok vagyunk!
- Nem, semmi! Csak .. mostanában keveset találkozunk .. és tudod, te vagy az egyetlen szomszédom, akivel találkozgatok. -lehajtotta fejét, majd hirtelen felnézett az égre.
- Jaj, nekem mennem kell! Loki már vár! -pattant fel Liam. - Majd még találkozunk, ugye? -kérdezte a fiú mosolyogva.
-Hát persze! Mint mindig! Akkor szia! -integettem a fiúnak.
Pár percig sétáltunk Lilivel, mikor odaértünk ahhoz a vonalhoz, ami engem és Louist választott el egymástól. Ő az a srác, akiről csak annyit tudok, Louis a neve. Mikor először találkoztunk, kedves és aranyos volt. Nagyon megkedveltem, de azt mondta, nem találkozhatunk többet, mert nem akar bántani se testileg, se lelkileg. Testileg nem is tudna mondjuk a fal miatt. De nem értettem Louis miért nem akar velem többet találkozni. Ezért még egyszer eljöttem ide, és vártam, hogy ő is felbukkanjon az erdőben. Ugyanis a mi falunk vonala az erdőt szelte ketté. Szerencsémre rögtön felbukkant, alig kellett várnom. Egy baltát tartott kezében, szeme vörösen izzott, mintha vámpír lenne. De nem voltak agyarai, így kizárt, hogy az lett volna. Én odakiáltottam neki, majd ő is közelebb jött hozzám. "Áhh, te vagy az Alex! Már alig vártam, hogy .. találkozzunk." mondta, miközben baltáját felemelte az égbe és hatalmas lendülettel a falba vágta. Engem ért volna el, ha a fal nincs, mivel alig volt köztünk egy méter Louissal. Nagyon megijedtem. "Átkozott fal! Alex, meg fogsz halni, akkor is megöllek, ha az életembe kerül! Megöllek!!!" Kacagott egy ördögit Louis. Én csak lépkedtem hátra. Könnyeim zuhatag szerűen hullottak a földre. Hirtelen elrohantam. Azóta nem láttam Louist.
- Alex ... szia! Miért itt sétálsz? - hallottam egy hangot a fák mögül. Louis lépett elő. Kezemet számhoz kaptam. Alig kapta levegőt ..

- Alex ... jól érzed magad? Mi a baj? Csak nem ... - szemei elkerekedtek. Hátralépett egy lépést, majd nyelt egy nagyot, mielőtt megszólalt volna. - Találkoztál velem máskor is? Nem most látlak másodszorra? Ugye nem .. ugye nem bántottalak .. és mondtam valamit? - most már semmit sem értek .. most nem emlékszik, hogy meg akart ölni? Inkább menekülök, amíg tudok.
- Alex! Alex, kérlek ne gyere vissza többet .. és sajnálom!! -kiáltotta utánam szavait. Nem tudom, mi mást kellett volna tennem .. nem értek semmit!

 *Louis szemszöge*

Alex találkozott velem, amikor nem én voltam az, akinek kéne lennem! Nem szabadna élnem! Mindenkinek ártottam és ártok a környezetemben .. meg sem érdemelném az életet! Szörnyű ember vagyok .. mit mondtam neki? Mitől ijeszthettem így halálra? Biztos, hogy találkoztam vele, amikor erre járt! Miért nem emlékszek az ilyenekre? Megnehezítem mások életét .. és a sajátomat is ... egy rémálom főhőse vagyok.